De valakinél ez hatványozódik, és az élet szürreális megpróbáltatások sora lesz. Az iskolában annyit hallod „Hogy ne vedd már a szívedre!” meg, hogy te „Túl érzékeny vagy” hogy már a könyöködön jön ki. És azok a kikerekedett szemek, amikor egy felvételi előtt a középiskolai nyílt nap után azt mondod a szüleidnek, hogy nem fogod bírni ezt a tömeget, meg a furcsa szagokat, és amit ott láttál hirtelen olyan sok lett, hogy, ezért inkább hagyod a pályát amire évekig készültél. Na, akkor már tényleg magad se érted mi lehet veled.

Az ember kakuktojásnak érzi magát, és amikor legjobban az elfogadásra vágynál, hát ez bizony nem a legjobb érzés. És még a legelfogadóbb szülő is értetlenül áll a dolgaid előtt.

Sokáig átoknak tartottam ezeket az adottságokat. És elhittem a rám vetített képet, hogy mivel mások felé kiszolgáltatnak a rajtam jól látható érzéseim, gyenge és szerencsétlen vagyok.

Sok nehézség sikeres megoldása és sok önismereti munka kellett hozzá, hogy megértsem ez nem igaz, hogy felfedezzem, hogy az érzékenységemmel különös antennaként felfogom a körülöttem lévő világ jeleit, amit mások észre sem vesznek. Hogy olykor ösztönösen megérzek és átlátok dolgokat, és ezek az érzések rendre beigazolódnak. Hogy úgy tudok meghallgatni másokat, hogy érzik, ugyanazzal a maximális érzékenységgel figyelek rájuk, és akkor ez a tulajdonság már nem is olyan utálatos.

Amit hosszú ideig átoknak érzetem lassan átértékelődött, ahogy megtanultam együtt élni a saját lelki alkatommal és megismertem olyan mestereket, aki szeretnek és támogatnak, úgy ahogy vagyok, és rámutatnak azokra a kincsekre és lehetőségekre amik bennem rejlenek,
és amit mások hasznára fordíthatok a kineziológiában. 

Beszéljünk hát pár szót a szuperérzékenység pszichológiájáról. A szuperérzékenység kutatása és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztés úttörője az amerikai kutatónő, Dr. Elaine Aron, aki bevallása szerint maga is ebbe a csoportba tartozik. A szuperérzékenység olyan örökletes idegrendszeri sajátosságból származó tulajdonság, melynek következtében az érintett emberek fokozott érzékenységgel reagálnak mindenre, ami a környezetükben történik. Emiatt könnyen „túlingerlődnek” tehát több egyedüllétre és pihenésre van szükségük, lelkileg és fizikailag is sérülékenyebbek. De ezek a tulajdonságok nagyon sok jót is hordoznak magukban: kreatívak, melegszívűek, empatikusak, intuitívak, és minden apró részletre odafigyelnek. Még az agresszív hatalmi kultúrákban is szükség van a papok, bírák, tanácsadók csoportjára, akik kontrolálhatják a harcosok csoportját. A munkahelyeken pedig értékes csoporttagok és tanácsadók lehetnek belőlük. Mi vagyunk az írók, a történészek, a filozófusok, a kineziológusok(!) a közösségekben őrködő szurikáták.

Dr. Elaine Aron könyveivel segít maguknak az érintetteknek, a szülőknek és párkapcsolatokban élőknek megérteni, hogy ezek tulajdonságok hogyan válhatnak értékessé mindannyiunk számára. Fontosnak tartom, hogy beszélnünk róla, hiszen a gyermekeink közül körülbelül minden ötödik érintett lehet. Jelentős lépés, hogy a szülők felismerjék és elfogadják a gyermekük ilyen jellegű adottságait, és odafigyeléssel segítsék kibontakoztatni képességeiket, megtalálni az alkalmas stressz kezelési eljárásokat, mert így lehet világunk gazdagabb tőlük.

Ha többet akarsz tudni a témáról, keresd fel a http://www.szupererzekenyek.hu oldalt vagy nézd meg ezt a videót