Névadóm egy hétköznapi csoda: Jól mutatja, hogy sokszor az egyszerű dolgok is lehetnek szépek, és a szépség karnyújtásnyira van tőlünk. Ez a szerény növény bővelkedik az érdekességekben.

Már a hagyományos kínai orvoslás nagyon rég óta használja a pitypangot. Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak ismerték már jótékony hatásait a vese-, máj-, gyomorbántalmak, bőrirritációk, epebetegségek, cukorbetegség, ízületi gyulladás, vérszegénység, székrekedés, fogfájás, láz kezelésében. Méregellenesnek és enyhe vizelethajtónak is tekintették.

A pitypang nem csak gyógyászati tulajdonságairól volt ismert, virágait felhasználták festék készítésére, pirított gyökere pedig kávépótló szer.

A növényhez szimbolikus jelentés társul: Ki ne fújta volna a magokat gyerekként, vagy készített virágkoszorút, vagy karkötőt? kócos virágfej a gyerekkor, a remény és az optimizmus jelképe lett. Életszakaszaiban három 3 különböző égitestet képvisel: sárga virága a napot jelképezi, a szóródó kaszat termések a csillagokat idézik, a fehér bóbitájú magok kerek gomolyagja a teliholdhoz hasonló megjelenésű. A szálló magvak számos műben az elengedést szimbolizálják.

Bár egy virágnak gondoljuk, a pitypang aranysárgás-narancsos színű fészekvirágzatát - más őszirózsaféléhez hasonlóan - több száz ú.n. nyelves virág alkotja.

A magokon korongszerű bóbitás repülőszőrök találhatók, amely az ejtőernyőhöz hasonlóan működik, ez a felépítés segíti a mag utazását. Egy német tanulmány szerint az érdekes mechanizmus dacára a pitypangmagok nem tesznek meg túl nagy távolságot, nagy többségük csupán 10 méterre távolodik el anyanövényétől, amit a viszonylag alacsonyan fekvő kiindulási pont magyaráz. Érdekes módon a magok terjedésének nem a szeles, hanem a nyugodt, napsütéses, a levegő feláramlásával járó napok kedveznek: ilyenkor egy-egy mag akár egy kilométert is képes megtenni.

A növény minden része felhasználható. Leveléből friss saláta készíthető. Egy csésze nyers, apróra vágott pitypang levél a napi szükséges A-vitamin bevitel 112%-át tartalmazza. Ugyanakkor csak 25 kalóriát tartalmaz. A 19. századi angol gyógyszerészek a virágok pörkölt gyökeréből készítettek teát. A pitypangot a bor és a gyökérsör gyártásához is használják. A pitypang gyökere pirítva kávépótlóként is használható. A pitypang szárában levő tej szerű folyadék gumi szerű anyagot, latexet tartalmaz. A pitypang A, C és K vitaminban gazdag növény. Továbbá magas vas, kalcium és kálium tartalma van. Az ázsiai konyhában előszeretettel használják saláták és szendvicsek alapanyagaként.

Gyakran tévesen „kutyatejnek” is nevezik, holott a növény nem a kutyatej (Euphorbia) nemzetségbe tartozik, másrészt ezt a nevet használva könnyen összetéveszthető a farkas-kutyatejjel (Euphorbia cyparissias), ami viszont a gyermekláncfűvel ellentétben mérgező tejelő növény.

A gyermekláncfű vagy pongyola pitypang (Taraxacum officinale) valójában az őszirózsafélék (Asteraceae) családján belül a pitypang (Taraxacum) nemzetségbe tartozóik.

Az emberi kapcsolatok stressz-oldó szerepe ma már nem újdonság. Ám jó kérdés, hogy mit tegyünk most, hogy fenntartsuk a kapcsolatot a távolra szakadt ismerőseinkkel? Egy angol nyelvű utazási magazin arról írt cikket, hogy a vírus helyzetben egymástól akár több mérföldes távolságba került párok és családok milyen módszereket találtak a kapcsolattartásra.

Használj ki minden lehetőséget a kommunikációra: küldj videót, készíts hangfelvételeket!

Egy New York-i zenész Randall, és munkája miatt Dániában élő barátnője Muriel, korábban rendszeresen meglátogatták egymást. Március elején Randal épp a reptéren volt, hogy Koppenhágába repüljön, amikor a dán kormány lezárja határokat. Mindketten nagyon elszomorodtak, hogy nem láthatják egymást.

Az első ötletük az volt, hogy Randall „elkísérte Murielt dolgozni”. Muriel megfordítja a kamerát, hogy láthassa a környék épületeit, látnivalóit és hallja a város hangjait. Ő pedig felveszi neki ahogy a gitárján az új dalait játsza (és igyekszik nem megsértődni a kritikai észrevételein). Így a távolság ellenére közös élményeket és beszédtémát találnak. Összekapcsolódtak egy –egy közös főzésre is, videón beszélgetnek, amíg elkészül az étel majd együtt fogyasztják el egy hangulatos gyergya fényes vacsora keretében. Persze kicsit mégis más mint a való életben – mondja a pár- hisz az időeltolódás miatt Randall „vacsorája 7 órakor van. és Muriellé pedig 13:00 órakor. ”

Álmodozz és tervezgess közösen!

Az utazási korlátozások miatt David és Vanessa élete váratlanul úgy alakult, hogy közel 5500 mérföld távolságra „ragadtak” egymástól. A nehéz helyzet ellensúlyozására a pár stratégiája az, hogy igyekeznek beépíteni a kapcsolattartást az új napi rutinjukba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amit csak lehet, megosztanak egymással, és olyan hétköznapi dolgokat is együtt csinálnak, mint a fogmosás.  Arról is sokat beszélgetnek, hogy milyen közös programokat terveznek, ha újra együtt lehetnek.  Pl. elmenni egy étterembe, sétálni egy közeli hídon, és koktélokat kortyolgatni egy hotel bárjában. Sőt, már egy közös romantikus utazásról is beszélgettek. Bár ezek az álmok távol esnek a mostani valóságtól, mégis segítenek megtartani a romantikát és a lendületet a kapcsolatukban.

 Csinálj virtuális randikat, és baráti találkozókat!

Az elszakadt párok és baráti társaságok közül sokan vannak, akik nem az akadályokat nézik, hanem új fajta, kreatív  randikat  video találkozókat tartanak. Együtt, egy időpontban néznek filmeket, vagy akár egyszerűbb játékokat játszanak video kapcsolaton keresztül. Akik az elcsendesülős elfoglaltságot keresnek, keresztrejtvényt is fejthetnek együtt egy-egy pohár bor mellett. 

Andy és Megan megismerkedésében és kapcsoltában fontos szerepe volt a táncnak. Most, hogy nem tudnak egy helyen táncolni, olyan randevúkat tartanak, amiken az előre megbeszélt salsa és swing zenékre táncolnak. Érdekes, hogy mind ketten fontosnak tartják, hogy ezekre a randikra is felvegyenek egy szép ruhát, és arról számolnak be, hogy már a randik időpontja előtt van bennük egy jóleső várakozás.  

Forrás: https://www.cntraveler.com/story/7-couples-on-navigating-long-distance-amid-coronavirus

Nemrégiben arról olvastam egy ismerősöm cikkében, hogy ezekben a nehéz napokban szinte meditációs, lélek-nyugtató munka a kertben dolgozgatni. Ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg kedvenc londoni botanikus kertünk is. Lássuk, hogyan tudnak segíteni a növények a mentális stabilitásunk megőrzésében?  Erre mutatok be 6 tippet:

1 . Szobanövények

A növények mellett egyszerűen jobb a közérzetünk. Javítják hangulatunkat és még a levegőminőséget is. Egyes tanulmányok szerint, a növények érintése és illata csökkentheti a stresszt és a szorongást. A kertészkedés, akár a legkisebb ablakpárkányon nevelt palántákról beszélünk, akár a kertben nevelt növényekről nagyon jó hatású tevékenységek.

2. Kilátás a szobánkból és a fény

Készítsen magának egy kényelmes teret az ablak mellett, úgy hogy a lehető legtöbb természetes fény világítsa meg. Ha lehetséges, válasszon egy olyan ablakot, amelyről kilátás nyílik a természetre. A madarak, a fák, a fű és az ég olyan „természetes terápia” ami biztosan feltölt.

3. Cserélje le képernyővédőjét!

A tanulmányokban arra is rámutattak, hogy jobb hatással van ránk, ha zöld tájakról készült képeket nézegetünk, mint más, mesterséges témát ábrázolók. Ezzel az egyszerű módszerrel is csökkentheti a stressz szintjét, főként, ha otthoni munkája miatt nem mozdulhat ki. Állítsa át a telefonja képernyőjét vagy az asztali képernyővédőjét gyönyörű természeti képekre!

4. Kerti élmények és friss levegő

A távolság tartási szabályok nem jelentik, hogy nem lehet kimenni a friss levegőre. Ha saját kerttel rendelkezik, bátran kezdheti a tavaszi munkákat.

Ha pedig kint van, itt az idő, hogy kipróbáljon egy rövid stressz-oldó technikát, amelyben a természetes környezetéhez való kapcsolódáson keresztül teremthet magának jobb közérzetet. Vegyen egy mély lélegzetet, és összpontosítson:

• 5 dologra, amit láthat
• 4 dologra, amit megérinthet
• 3 dologra, amit hallani lehet
• 2 dologra, aminek az illatát érezheti
• 1 dologra, amit akár megkóstolhat

Ha elég jól érzi magát, próbáljon meg egy kicsit könnyű kertészkedést, vagy járjon körül a kertben, hogy testét mozgassa.

Ha lakott területen él, és a járványügyi szabályok miatt nem tud kimenni, próbálja meg kinyitni az otthonának ablakait, hogy a levegő keringjen. Az ablak közelében végezzen egyszerű átmozgató gyakorlatokat.

 5. A táplálkozásába is illesszen gyümölcsöt és zöldséget

Az ehető növények és zöldségek széles választéka hozzájárulhat a jó immunrendszerhez és a hangulati egyensúlyhoz. Ha teheti vásárláskor és ételrendelés során adjon hozzá ésszerű mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget és olajos magvakat az beszerzett ételekhez. Válasszon leveles zöldeket, citrusféléket, mandulát vagy édesburgonyát. Vessen egy pillantást arra, amit épp otthon talál: és keressen olyan fűszereket, mint a kurkuma, a fokhagyma és a gyömbér vagy a lestyán. Végül ha úgy alakul, a fagyasztott zöldségek nagyon táplálóak, és jó jöhetnek, ha hosszú ideig otthon kell lennie.

6. Tartson kapcsolatot hasonló érdeklődésű emberekkel

Ha otthon kell lennie és elszigetelten él, érdemes olyan azonos érdeklődésű csoportokhoz csatlakoznia, mint pl. a kertészet iránt érdeklődők csoportja, avagy egyes kerületek lokálpatrióta csoportjai, ahol tud olyanokkal információt cserélni azokban a témákban, amik igazán érdeklik, és nézegethet olyan kép sorozatokat, amik tetszenek Önnek.

Ízelítőül, itt egy gyönyörű  összeállítás a kedvenc botanikus kertemből:

https://www.kew.org/read-and-watch/pictures-rainbow-of-flowers-brighten-your-day?utm_source=enewsmark&utm_medium=enewsletter&utm_campaign=contentmark&utm_content=RainbowButton030420&dm_i=4THF,BGF4,Q1I0B,19BU4,1

Forrás: https://www.kew.org/read-and-watch/getting-nature-indoors?utm_source=enewsmark&utm_medium=enewsletter&utm_campaign=contentmark&utm_content=NatureButton030420&dm_i=4THF,BGF4,Q1I0B,19BU4,1

„Hiszen, ha van valami, ami számít, akkor az az, hogy a szeretteinkkel legyünk. A munka csak jöjjön ez után.” írja Pál Feri tavaly megjelent könyvében.

Én libabőrös lettem ezekre a mondatokra. Mert jó volt olvasni ezt ilyen egyszerűen kimondva. Mert azt hiszem így van. Így van jól, és nem csak ezekben a bezárkózós, vírus veszélyes időkben.  

A családnak különleges szerepe van társadalmi és szociológiai és gazdasági egységként, és értékeit, normáit, viselkedési szabályait átadó közegként. Az pedig, hogy az embereknek a család fontosabb a munkánál vagy az egyéb társas kapcsolatoknál, több hazai demográfiai és szociológiai felmérésből is kiderült.

Egy korábban végzett nyelvészeti kutatás (Bańczerowski J.) szerint a család nagy többségünknek csupa pozitív fogalmat jelenít meg, mint a biztonság, szeretet, támasz, támogatás és az összetartozás, még akkor is, ha a lelki gondok mögött is olykor a családi bonyodalmak vagy negatív minták állhatnak.

Az, hogy mi is a család, nehéz kérdés, hiszen már eltávolodtunk a hagyományos családmodelltől és az egyszülős családtól egészen a mozaik családokig tágan értelmezhető, hogy hol húzódik az egyes ember számára a családi kör határa. De annyi bizonyos, hogy a család érzelmi jelentősége még a rohanó, olykor embertelen és digitális világban is megmaradt.  Mégis ritkábban ejtünk szót arról, hogy belső békénkre alapvető hatással lehet a szüleinkkel való viszonyunk.

„Meghajlás a szülők előtt az élet elfogadása, olyannak, amilyennek kaptam, az árnak az elfogadása, amelyért kaptam, és a sorsnak az elfogadása, amely elő van írva a számomra. A meghajlás mindig a szülőknél kezdődik. Ezzel jelzem, hogy elfogadom a sorsomat, a lehetőségeimet, és határaimat.” mondja Hellinger. 

Ha ízlelgetjük az előbb idézett mondatait, akkor rájövünk, hogy ez az elfogadás olykor nem is olyan egyszerű. Ha a szülő bántalmazó volt, vagy egocentrikus, mentális beteg, alkoholista, vagy egyszerűen csak hazudós, még ha hibáiért felmenthető bármely okból, az elfogadásért, és megbocsátásért sokszor meg kell dolgozni.

A megbocsátás még a szelídeknek sem hullik az ölébe, hanem „kutya kemény” lelki munka. Azon túl, hogy az egyes negatív élményeket hogyan milyen módszerrel (és milyen segítővel) dolgozzuk fel, és engedjük útnak, ez a „meghajlás” és elfogadás sokkal inkább spirituális, szinte vallási aktus, amelyben nem pusztán személyek előtt hajlunk meg, hanem az élet szentsége, szervező ereje előtt.

Amikor le tudok mondani a szemrehányásokról a szüleimmel szemben, akkor alapvetően az élet titkai iránt vagyok tisztelettel. Ezen a ponton a családi traumák feldolgozása összekapcsolódik azokkal a mély spirituális kérdésekkel, amelyekre talán nem is gondoltunk ezzel összefüggésben: a sorsba, Istenbe, karmába vagy az élet szentségébe vetett hitünkkel.

Sokszor ezeknek a viszonyoknak a rendezése nem pszichoterápiában történik, hanem az élet kínálta „lehetőségek” segítenek ebben, és a gyötrelmes szülő gyerek kapcsolat úgy tud kisimulni, hogy az idősödő vagy beteg szülő gondozása során átgyúródnak a korábbi szerepek, és a halál fizikai közeledésével megváltozik az élethez és az egymáshoz való viszony is. És bár ezekben az esetekben a hospice munkának az elsődleges célja korántsem a viszony rendezése volt, mégis megtörténik, szinte igazolásképp az életet átható misztikus összefüggések létezésére.

Másfelől e-mentén a gondolat mentén haladhatunk visszafelé is. Aki az élet titkai iránt tisztelettel viseltetik és ezekkel a mély spirituális kérdésekkel (Isten, sors, élet szentsége) foglalkozik, áttételesen családi kapcsolataiban lévő problémái megoldásán is dolgozik.

 Felhasznált irodalom:

• Pál Ferenc (2019).: Ami igazán számít, Kulcslyuk kiadó, 80. o.
• Bańczerowski Janusz(2009): A család fogalma a világ magyar nyelvi képében (In:Bańczerowski Janusz: A világ nyelvi képe, A világkép mint a valóság metaképe a nyelvben és a nyelvhasználatban, Tinta könyvkiadó)
• Bert Hellinger (2012): A forrás nem kérdi merre visz az útja, Bioenergetic Kiadó 116-117. o.

Mit jelent neked a boldogság? Gondolkodtál már ezen? Mást értünk alatta a világ más más táján, vagy ugyanazt?

A boldogság nehezen meghatározható fogalom és minden embernek mást jelent: leginkább pozitív érzelmekkel jellemezhető lelkiállapot, amely valójában egy érzelmi skála, ami az elégedettség érzéstől egészen intenzív örömérzésig terjedhet. Bár a fogalom bonyolultnak tűnik, hisz a megélése nagyon szubjektív, mégis van úgy, hogy az ember akár apróságoktól úgy érzi boldog.

Én magam "pozitív pszichológia rajongó" vagyok. Szorgalmasan olvasom a boldogságkutatók könyveit. És bár pont szubjektív természete miatt nincs általános recept, mégis úgy gondolom, ha csak néhány gondolat, tipp megfogadható már közelebb juthatunk a saját boldogságunkhoz, amit sajnos hajlamosak vagyunk misztifikálni. Néha elérhetetlen távolinak érezzük, pedig némi önismerettel rájöhetünk, hogy nem csak másoktól függ, és közelebb van mint gondolnánk!

Az utóbbi időben egyre több könyv jelent meg az északi népek boldogságáról. Csupa fura északias hangzású fogalom, ami egyre gyakrabban bukkan fel különböző reklámokban, cikkekben. Első ránázésre talán nem a mi "néplelkünkre" szabott dolgok ezek, ám egyik másik, talán hasznunkra válhat itthon is. 

A hazánkban is népszerű lakberendezési áruház kampányából is ismert svéd boldogságfogalom a „lagom” a boldogság mértéktartó ideáját fogalmazza meg. Az életérzés a se túl sok, se túl kevés, hanem az éppen elég szintjének megtalálásában találja meg a fenntartható boldogság kulcsát. Ebben a belső és külső egyensúlyban benne van a nagyobb egységhez való tartozás és a közös felelősségvállalás is.

A dánok „hygge” fogalma a meghittség feltételeinek külső belső kialakításával (meleg fények, gyertyák; finom ételek és italok, kellemes együttlétek) vezet minket a tökéletes boldogság (lykke) érzéséhez. 

A „sisu” keveréke ez a makacsságnak, kitartásnak, lelki erőnek, határozottságnak, és kurázsinak. Ez a nehéz élethelyzetekkor megjelenő különleges erőtartalék, (amit én nagyon sokszor különösen az anyákban látok megjelenni) amivel leküzdjük az akadályokat, és elérjük a célt.

Bármelyik fogalomhoz is fordulnánk saját boldogság stratégiánk kialakításhoz, figyelembe kell vennünk a boldogság – kutatók által igazolt- sajátos természetét, miszerint erőszakos erőltetett hajszolása épp nem vezet el hozzá. Habár éltünk sok tekintetben más, mint ezekben országokban, úgy gondolom egyensúlyra törekvéssel, mértéktartással, a magunkért és környezetünkért való felelősségvállalással, és a meghitt pillanatok önfeledt élvezetével itthon is bátran próbálkozhatunk.

fotó:Jess @ Harper Sunday fotója a Pexels oldaláról

Egyik délután egy iskola előtt várakoztam, és figyelem milyen monoton rendben és fáradtan jöttek mentek a szülők és gyerekek. Egyszer csak és egy ici-pici kislány jött hatalmas táskával a vállán, mögötte fiatal apuka a rózsaszín torna cuccot cipelve. A kislány hüppögött, épp sírni kezdett. Olyan kicsi és elveszett volt, gondjai teljes magányosságával, hogy legszívesebben megöleltem volna. De ők csak mentek egymás mellett, két külön világban, mígnem végre az apuka biztatóan rátette a kezét a kicsi vállára.

Azóta az jár a fejemben, hogy vagyunk ezzel? Hány óvodás hisztit lehetne egy öleléssel megfékezni? Hány nehéz vagy kétségbeejtő helyzetben lehetne felszabadító egy ölelés? Mégis sokszor nem is jut eszünkbe. Pedig ez  a legolcsóbb és legegyszerűbb terápia. Október 15. volt az ölelés világnapja, úgyhogy a következő  sorozattal az ölelés mellett kampányolok

1. Már egy 20 másodperces ölelés is jótékonyan hathat

Kutatások igazolják, hogy már 20 másodperc ölelkezés után tapasztalható a szervezetben oxitocinszint-emelkedés. (UNC School of Medicine) Ez a hormon fokozza a bizalmat és csökkenti a félelem és fájdalomérzetet. A hormon vérnyomáscsökkentő, stressz- és szorongásoldó, sőt, még a memóriára is kedvezően hat.

2. Nem mindegy kit ölelsz

 Nem mindegy azonban hogyan érzel az ölelésben részt vevő iránt, egy kierőltetett ölelés már nem lenne annyira jótékony. A free-hugs kampányok keretében pedig önkéntesek ölelnek át erre jelentkező járókelőket. Ebben az esetben azt látjuk, vannak, akik egy szimpatikus idegen ölelésétől sem.

3. Enyhíti a depressziót és javítja a hangulatot

Az ölelés nemcsak az oxitocin- és az endorfin-, hanem még a dopaminszintünket is növeli. (A dopaminszint jellemzően alacsony lehet például a  Parkinson-kórban vagy a depresszióban szenvedőknél.) Növeli a szerotonin termelődését is az agyban. A szerotonin javítja a hangulatot, mely által közérzetünk javul és önbizalmunk is növekszik.

4. Jót tesz az idegrendszernek

Az ölelés jót tesz az idegrendszernek is. Hatására pozitív irányba változik meg a bőr nedvességtartalma és elektromossága, kiegyensúlyoz és harmonikusabbá tesz bennünket.

5. Enyhíti a stresszt

Az ölelés egy másik kellemes velejárója, hogy csökkenti a kortizol szintet, azaz a stresszhormont. Enyhül a szorongató érzés, és az izmok feszülése.

6. Javítja a szív egészségét, csökkenti a pulzusszámot

Az ölelés jótékony hatással van a szívritmusra is, ezáltal csökkenti a vérnyomást és a szívbetegségek kialakulásának veszélyét.

7. Erősíti az immunrendszert

Az ölelés a már említett stresszhormont csökkentésével elősegíti az immunrendszer egészséges működését, és növeli a jótékony hormonok és peptidek számát, amelyek szabályozzák az immunsejtek működését.

8. Harmonizálja a test-lélek egyensúlyát

Segít saját középpontunk megtalálásában. A külső impulzus - fizikai ölelés érzése –  és a mellkasra gyakorolt gyenge nyomás olyan folyamatokat indíthat be, melyek elősegítik a szervezet egészséges működését. Amely összekapcsolódik a már jelzett biológiai reakciókkal, az „itt és most”-ban levéssel, és az összetartozás és elfogadás pozitív lelki attitűdjével.

9. Kezd el már gyerekkorban!!!

Ugyancsak kísérletek bizonyítják, hogy azok a gyerekek, aki nem kap elég törődést, ölelést, (verbális és fizikai) simogatást, felnőttként maga sem lesz képes azt megadni másoknak. A sok ölelés hozománya a pozitív énkép, a kiegyensúlyozottság és a jobb teljesítmény.  Minden egyes ölelés hozzájárul, hogy még jobban szeressük magunkat, emlékeztetve minket arra, ahogy a szüleink szerettek.

10. Ne állj meg néhány ölelésnél!

Virginia Satir pszichológus szerint szerint: „Napi négy ölelésre van szükségünk a túléléshez, 8 ölelés kell az egyszerű létfenntartáshoz és 12 ölelés a növekedéshez.

Akadályok tornyosulnak elém. Bizonyos mennyiséget még eltolok simán. Anya vagyok, a válság üzemmódban létezés szinte alap készség. De aztán van egy-két dolog, ami megakaszt. Sokszor nem logikus, hogy miért pont az, és miért pont akkor. Egyszerűen csak a fogaskerekek közé szorulnak a kavicsok és lelassul a lendület, megtorpanok. A megtorpanást elbizonytalanodás követi és helytelen hiába való kérdések: Miért nem megy? Miért pont én? Miért pont velem?

Aztán más kérdések után nézek, még megvan a tompa fájdalom, de már tétován olyasmi után kutatok, ami segít a rendszert újra indítani. Mit mondanék a klienseknek, akik hasonló elakadással jönnének hozzám segítségért? Így jött létre ennek a négy egyszerű önsegítő lépésnek a leírása. Rajta, próbáld ki ha megtorpantál!

Nulladik lépés:

Fogadd el, hogy időnként lehetsz rosszul. Nem vagy gép. Ne kell mindig egyformán lenned, és az hogy, megéled a dolgokat, nagy lendületet adhat fölfelé is. Ha teheted, keress egy ölelő szempárt vagy kart és merítkezz meg benne.

Első lépés: Kincskeresés

Nézz rá másképp! Voltál már úgy gyerekkorodban, hogy sokat mondogattál egy szót, hogy a végén azt sem tudtad mit jelent? Most is hasonlóra bíztatlak! Szedd szét a nehéz élethelyzeted ízekre, de most  nézd meg másképp a darabkákat. Keresd a tűt a szénakazalban, avagy a kincset a limlomok között!  Nézd meg a helyzetet: van-e benne valami jó a számomra? Ha most minden feketének tűnik, van-e ami távolabbról nézve ajándék, vagy eredmény? Van-e amiért hálás lehetsz? Pl. a nehéz helyzetek olykor váratlan erőforrásokra hívják fel a figyelmet, Lehetnek ezek támogató barátok ismerősök, vagy egy-egy motiváló cikk vagy tanfolyam, ami ezen keresztül talált el hozzád, vagy akár egy élethivatás amit ezért választottál.

Ha nehezen megy,  a kincskeresés, mert úgy érzem csupa rossz dolog történt velem, olyasmik amiket akárhogy tekergetünk nem tudunk első ránézésre jónak értékelni, mint például valamilyen szeretett hiány, vagy veszteség érzés, akkor azon érdemes elgondolkodni, hogy ezek a sorozatos kemény helyzetek hogyan hatottak rám. Milyen tulajdonságaim fejlődtek ezeknek az átélésével? Milyen döntéseket hozok meg másképp, milyen értékeim erősödtek ezek miatt a megélések miatt?

Második lépés: Tanulság vagy saját mottó

Állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést: Mit kaphatok ebből az helyzetből? Mire tanít? Az akadály, ami változást generál bennem, vagy más irányba tereli a cselekvésem és gondolataim, lehet-e irányjelző? ( Gondold át!  Jelentheti –e hogy erre, de ne így, vagy ne most, vagy ne is erre menj?) Tekintetünk megakad a „stop táblán”, ezért érdemes elmorfondírozni, hogy lehet-e másképp értelmezni az eseménysort, saját érzelmi gubancaim lefejtegetve az eseményekről jelenthez-e mást a számomra, ami történt, avagy milyen utak vezetnek onnan tovább?  Van-e tanulság, amire rálelhetek a helyzet átélése, vagy megoldása során? Lehet-e saját mottót fabrikálni a helyzetemről?

Pl. "Kreatív anya vagyok aki a jég hátán is megél." "A szívemmel látom a világot, és ebben olyan gazdag, és sokféle színek csillannak meg, amit más el sem tud képzelni."  vagy egyszerűen: "Lám, hihetetlen erő van bennem" stb.

Mi a Te mottód?

Harmadik: Maga a lépés

Eddig tehát elfogadtuk, átértelmeztük a helyzetünk. Gondolkodásunkkal bevilágítottuk a sötét sarkokat, és átszíneztük a képet. Innentől már nem csak történik velünk az egész, rajtunk áll, hogy mit kezdünk a helyzettel. Merre indulunk innen? Választásod szerint léphetsz óvatos lassan, apró picit, vagy kezdhetsz szaladni. A varázslat az, hogy csak a kérdésekre adott átgondolt őszinte mély válaszaiddal, már megtörténik egy belső elmozdulás.

Az ötösön utazni reggelente mindennap mentálhigiénés szakmai gyakorlat. Stresszkezelésből, toleranciából, türelemből, figyelemből, konfliktuskezelésből. Életfontosságú megtalálni az arányt hallgatás és beszéd között, kifelé és befelé figyelés között. 
Ma reggel a tömegben egy őszes hajú és lassan mozgó nénivel utaztam, akinél egy bot volt. Nehézkesen felkászálódott a buszra, és megállt az ajtó közelében és két kézzel megkapaszkodott. A kis időre funkcióját vesztett segédeszközt, a botot, a fent kapaszkodó kezével fogta. 
A busz zötykölődött, és dülöngéléstől imbolygó lefelé lógó bot épp a két lent ülő utas orra előtt lengedezett jobbra-balra. Az egyik ülésen egy fiatal lány ült. Egy darabig olvasni próbált, majd érzékelve a veszélyt felhagyott az olvasással és a könyvet az arca elé tartotta védekezőn, láthatóan egyre nagyobb belső feszültséggel és felháborodással. Kisvártatva tovagyűrűzött a feszkó, és egy hölgy kiállt az ülők jogaiért. Ebből persze konfliktus, majd szóváltás lett. Mert igazából senkinek sem vált nyilvánvalóvá a tény, hogy a bottal épp kászálódni tudó néninek egy ülőhely kellett volna, amivel egycsapásra megoldódott volna a lengő bot problémája. A saját szemszögéből mindeninek úgy tűnt, hogy jogos a felháborodása. 
Szóval ez a bejegyzés az empátiáról szólna, illetve arról hogy tudunk-e egy kicsit máshonnan nézni a dolgokra, kicsit kimozdulni saját sérelmünk mókuskerekéből, de leginkább arról, hogy mi lehet jó abban ha megtesszük ezt. Hogy egy közösen cipelt teher mennyivel könnyebb lehet. 
Azt gondoltam, hogy erről írnom kell ide, mert tegye fel a kezét (vagy írjon ide alá) aki nem lát ilyet nap mint nap... De eszembe jutott, hogy Lázár Ervin ezt már sokkal jobban megírta helyettem. 

A felnőtté válás útján mindenkinek meg kell küzdenie bizonyos nehézségekkel amiben olykor E.T.-hez hasonlóan nem ide valónak érezzük magunkat. Meg van ez az érzés? Mondjuk állsz kamaszként egy zsivajgó tömeg közepén, és közben azon morfondírozol mit keresel itt. Alig várod, hogy hazaérj és elbújhass a kuckódba.